HÁTTÉR
Nemrég egy érdekes cikket találtam, amelyik részletesen leírja hogy Romney republikánus elnökjelölt kampány csapata hogyan talál meg potenciális republikánus párti adakozókat adatbányászati módszertan segítségével.
KOMMENTÁR
Az amerikai elnökválasztás egyik kulcs momentuma, hogy melyik elnökjelölt tud több pénzt összegyűjteni a kampányához. Ez különösen igaz az idei elnökválasztásra, ahol egyes becslések szerint a kampány összköltsége elérheti a 2Mrd $-t (durván 400Mrd Ft-ot!). Az amerikai sajtó az összegyűjtött pénz állásáról legalább olyan intenzíven számol be, mint hogy a két elnökjelölt éppen mit csinált és mondott a kampány körútja során.
A pénzgyűjtés módszerei hosszú évtizedekig nem változtak, egészen 2008-as választásokig, amikor is Barack Obama igen intenzíven használta az adatbányászatot kampány célcsoportok kijelölésére. Az elemzők szerint részben ennek is volt köszönhető viszonylag magabiztos győzelme. Az idei kampányban úgy tűnik a republikánusok itt is felvették a kesztyűt.
Hogy megértsük mi is történik pontosan, érdemes néhány szóban összefoglalni a két jelölt pénzgyűjtési stratégiáját. Romney elsődlegesen a nagy (2.500$ feletti) adományozókra fókuszál. A pénzgyűjtésben jelentős lemaradásban lévő Obama épp az ellenkező stratégiában hisz, minél szélesebb tömegeket céloz meg, az adományok mértéke csak másodlagos (de persze ez is nagyon fontos) számára. Ennek tükrében nem meglepő, hogy Romney olyan adatbányászati modelleket kért egy ottani elemző cégtől, mely demográfiai, vásárlási és egyéb adatok alapján kijelölik azon embereket, akik valószínűleg hajlandók nagyobb összeggel (is) támogatni Romney kampányát. A cikk szerint, egy ilyen elemzés segítségével egy demokrata szimpatizáns San Francisco-i körzetben sikerült 350.000$-t úgy összegyűjteni, hogy az átlagos adományok mértéke elérte a 400$-t (80.000 Ft-ot!).
ANDEGO VÉLEMÉNY
Amikor adatbányászati modelleket használunk kampány célcsoport kijelölésére, akkor általában a LIFT, Gains vagy Profit görbéket rajzoljuk fel. Ezen görbék alapján a kampány menedzser eldöntheti, hogy a lista elejéről hány ügyfelet válogat be a célcsoportba (a modellek célja ugyanis az, hogy a pozitívan reagáló ügyfelek lehetőleg a lista elejére kerüljenek). Tudjuk jól, hogy egy kampány profit görbéjét elsődlegesen két paraméter határozza meg: (i) mennyire pontos a modell, (ii) mekkora költsége van egy megkeresésnek. Amennyiben a megkeresés relatív költsége magas, abban az esetben csak a lista elejéről érdemes leválogatni célcsoportba.
Romney a nagy adakozókra fókuszált, de valószínűleg egy nagy adakozó elvárja, hogy ne egy "emailt" kapjon az elnökjelölttől egy 400$-os adományért cserébe (ergo személyesen ki kellett kimenni hozzá). Ebben az esetben a megkeresés költsége magas lehetett, és így viszonylag kis listával dolgozhattak Romney emberei (lásd előző bekezdés). Obama stratégiája ezzel homlok egyenest megy szembe. Minden potenciális adakozót próbálnak megszólítani. Ebben az esetben viszont csak "olcsóbb" csatornát vehetnek igénybe (pl. emailt), hiszen az átlagos adomány értéke itt lényegesen alacsonyabb lesz.
Hogy akkor hogyan is legyünk az USA elnöke? Az biztos, hogy jó sok pénzt kell gyűjteni. Hogy Romney vagy Obama stratégiája-e az eredményesebb, az majd kiderül a novemberi elnökválasztáson!